Bejelentés


Magyar utakon









Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Szavazás




Szivemhez nőtt versek, újak s régiek

Arad

Árkát, bokrát a bús mezőnek
Őszi sóhajtás lengi át,
Míg magyarhonban templomének
Zeng a magasba gyászimát.

Gyászol a nép, gyászol a nemzet,
Minden fekete díszben áll.
A tömjénfüst, a dal, az ének
A végtelen magasba száll.

És ott, hol az ég azúrjával
A föld határa összeér,
Hová dalt véges suttogással
Halkan röpít a földi szél,

Ott a magasban gyászlepellel
Egy égi ravatal ragyog,
Alant a porban járó ember,
A kavargó világ zajog.

Áll gyászos lepellel borítva,
Rajta koporsók glóriában
És vérbetűkkel, lánggal írva,
„A hős aradi tizenhárman”

Óh, nektek, Arad hős vitézi,
Sírhely e földön nem adatott?
Magyar népünk ezt fájón érzi
S százszor gyászolja Aradot.

Nincs márványkripta, képes emlék,
Mi szétragyogja híreteket,
Mert testetek, hová temették,
Immár nem magyar sírhelyek.

Szép Aradunkon oláh a szó,
Magyart siratni nem szabad,
Zászlónk helyett idegen zászló,
Bocskor alatt nyög ős Arad.

Ott nem raknak szent fejetekre
Aranyló hősi glóriát,
Ott nem ünneplik szívrepesve
Az október hatodikát.

Elmúlt sok év halálotok óta,
De szent emléketek egyre él,
Hű szívükbe a gyász hódolva
S újraéledve visszatér.

Amíg Aradon oláh az úr
És könnyes vizet visz a Maros,
Addig gyászol a magyar azúr,
Sír az Tisza mentén e dalos.

Mementó ez a mi számunkra,
Hogy emlékezzünk rólatok,
Hogy emlékezve szent gyászunkra
Visszavegyük ős Aradot!

Míg Arad felett magyar zászlót
Nem lenget újra majd a szél,
Addig a magyar méltán gyászol,
Mikor Aradról gyászt regél.

De megkönnyebbül majd népünk gyásza
S gyászolja csak az emléketek.
Arad miénk lesz s földre száll
A szent aradi kegyelet.

Cságoly Péterfia Béla
- 2008.okt. 03.

-----------------

MÁR SEMMINK SINCS
(Vass Istvánnak)

Már semmink sincs, csak két kezünk,
kelünk, fekszünk és vétkezünk.
A mustból bor lesz, de mások isszák.
Ágasbogas a csend. Az indák
körénk fonódtak, hogy ne szálljunk.
Hideg a föld. Nem kaszáltunk.
Dudva nő és nő az éhség.
A csecsemő tejet nem kér még.
Néha mondogatjuk, hogy vonulni
kellene a városba hosszú sorban.
Zörej nincs, és holtan fordulnak
le gébicseink a fákról.
Ennyi a pillanat. Lemondtunk
minden jószokásról. A lázadót
kinevetjük, ha buzdit. Hiánycikk
a kacagány. Ocskay brigadéros
rohamot nem indit : harcolt és
elárult. Nem akarjuk mérlegre
tenni a jót a rosszal. Felemás
indulat forral számunkra teát,
hogy nemlétező porral javitsuk
meg majd hajlamunk ágaskodó
igényét, ha arra sor kerülne még.
Elég, ha létezünk. A merre
nem meghatározott. Elesne
vezérünk minden csatában
Tomoryként egy patak-parton.
Nincs gőzmozdonyunk, hogy célba
hajtson. Nincs izmunk. A rozsda-
alkony testünket várja, hogy
eltemessen. Török múlat a várban.
Pesten a hajdúk fokost sem
fognak immár. "El innét !" Borzongjuk
a héber irásjelekkel országunk
falára rótt üzenet gyűlöletét,
és szemgolyónk kicsorbult tükrén
vonaglanak keserű gondolatok.
Üldözött nemzet korbáccsal
fenyitett gyermeke vagyok,
akinek létezését eladták
régen, és megvonták falatját
gyermekkorában azok, akik ma
üvöltenek fasisztát chartában,
és páholyból hörögve kinálnak
maszlagot. Jöjjön hát villám, és
üssön a Köröndbe mély lyukat,
amelyben elégjünk, hogy füstünk
magasba menjen, és esőt
okozzon országos fokon ! Mégis :
fogom a zászlót. Paskolja szél
magasba ! Viszem, és magamat
feláldozom.

Zas Lóránt

-- Victorville, 2008. okt. 3. --


Képgaléria






Keresés a honlapon



Hírek






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!